KERET

KERET


Felhívás keringőre - Elefánt lemezkritika

2013. május 18. - wobe

elefánt.PNG

A hazai alternatív zenei élet korfája elkeserítő. Habár mindig jönnek újabb és újabb együttesek, a nagyszínpadokat továbbra is azok a zenekarok uralják, akik régebb óta vannak a pályán, mint mi a világon. A hagyományos, szöveg centrikus magyar zene gyökeres átalakulásokon megy keresztül: az új zenekarok már mást akarnak, a régiek meg szépen lassan abbahagyják (első példa erre a Kispál feloszlása volt, nemzeti gyásznapot kellett volna hirdetni). Ám néha jön egy-egy formáció, amin felcsillan az ember szeme: itt az utánpótlás; egy új zenekar, ami nem akar sem világzenei elemekkel, sem elektronikus hatásokkal „újítani”, és mégis tud mást mutatni, mégis talál magának (jelentős) közösséget.

Tovább

A hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka

Sena - Lots of Trees lemezkritika

senakritika.jpg

Az elmúlt évek során Sena nevét legtöbben az Irie Maffiával kapcsolták össze. Ő az a csodálatos színpadi jelenléttel bíró ghánai lány, aki nélkül ez az egész projekt elképzelhetetlen volna. A különféle felállásokban különféle zsánerű zenékkel hódító banda alakulása óta bejárta az ország összes fontos fesztiválját és klubját, külföldi fellépésekre járnak, emellett pedig arra is marad idejük, hogy új muzsikákkal örvendeztessenek meg minket. Sena pedig mindebben hűséges harcostárs már hosszú esztendők óta. És bár nem kétséges, hogy a Maffia sikere épp úgy az énekesnő szívügye, mint saját projektjei azért mégiscsak elérkezett az idő, hogy – persze együttműködésben az Irie Maffiás srácokkal - összerántsa egy szólóalbumra mindazt, ami vagy nem fért bele a zenekar profiljába, vagy egyszerűen talán csak túl személyes volt.

Tovább

Édes álmok jönnek - Carbonsweet lemezkritika

carbonsweet.PNG

A The Carbonfools a milleneum óta legalább annyi változáson ment keresztül, mint a Barátok Közt szereplőgárdája, ám a “méltán népszerű” telenovellával ellentétben a szénhülyék a mai napig képesek komoly meglepetéseket okozni. Amióta pedig Fehér Balázs is a formáció oszlopos tagja, mégtöbb mókát ígérnek a fellépések – mint például a sokat emlehetett MÜPA nagykoncert. A fiúk azon kevés előadók közé tartoznak, akik ügyesen megtartották az “alternatív” bélyeget – még azokból az időkből, amikor ez jelentett is valamit -, ugyanakkor úgy robbantak be a main streambe, hogy nem veszítettek a presztizsükből. Mára rádio és zenetévé favoritok lettek, és egy posh szórakozóhely közönségét épp úgy lázba hozzák, mint egy fesztivál vendégeit.

Tovább

Lemezkritika: The Ting Tings - Sounds From Nowheresville

Pár hete egy barátom szóvá tette, hogy minden egyes alkalommal, amikor lemezkritikát írok, valamit egészen biztosan lehúzok. Jobb esetben csak szóvá teszem a jelentéktelen hibákat, rosszabb esetben az egész lemezt úgy ahogy van lehúzom (többek között ezért nem írtam Lana Del Rey lemezéről sem, de ez most mindegy). Azonban amikor meghallgattam a legújabb The Ting Tings lemezt, a ‘Sounds From Nowheresville’-t, semmi negatívum nem jutott az eszembe, csak annyi, hogy miért nincs rajta több szám.

Tovább

Lemezkritika: The Asteroids Galaxy Tour - Out Of Frequency

Már nagyon vártam a The Asteroids Galaxy Tour új albumát, az ‘Out Of Frequency’-t, egyrészt azért, mert az előző, ‘Fruit’ valami egészen zseniálisra sikeredett és az elmúlt pár év zenei felhozatalát tekintve újszerű és különleges volt, másrészt pedig azért, mert a lemez két előfutára, a ‘Major’ és a ‘Heart Attack’ nagyon ígéretesnek tűnt. Maga a lemez rendkívül jól sikerült, hozza a várt színvonalat és tele van fantasztikus felvételekkel, bár egy kicsit csalódott vagyok, mert másra számítottam.

Tovább