KERET

KERET

Felhívás keringőre - Elefánt lemezkritika

2013. május 18. - wobe

elefánt.PNG

A hazai alternatív zenei élet korfája elkeserítő. Habár mindig jönnek újabb és újabb együttesek, a nagyszínpadokat továbbra is azok a zenekarok uralják, akik régebb óta vannak a pályán, mint mi a világon. A hagyományos, szöveg centrikus magyar zene gyökeres átalakulásokon megy keresztül: az új zenekarok már mást akarnak, a régiek meg szépen lassan abbahagyják (első példa erre a Kispál feloszlása volt, nemzeti gyásznapot kellett volna hirdetni). Ám néha jön egy-egy formáció, amin felcsillan az ember szeme: itt az utánpótlás; egy új zenekar, ami nem akar sem világzenei elemekkel, sem elektronikus hatásokkal „újítani”, és mégis tud mást mutatni, mégis talál magának (jelentős) közösséget.

Ennek iskola példája az Elefánt zenekar. A hagyományos utat járják, még is valami egészen új és más, amit csinálnak. A zenekar Szombathelyről indult, és sok változás és tagvándorlás után 2012 januárjában jött létre a ma ismert Elefánt. Egy EP-t már kiakadtak 2012 nyarán (Kék szoba), de az első nagylemezük most tavasszal jelent csak meg. És itt érkeztünk el a lényeghez, a Vérkeringőhöz. A zenekar tagjai így nyilatkoztak az albumról: „A Kék Szobát a korai duettekből hangszerelt melankolikus, steril elgondolkodtatásnak szántuk. Ezzel szemben a Vérkeringő lesz az a lemez, ahol nyugalmat megtöri a düh, ahol a melankólia inkább monumentális formában jelenik meg, ahol elszabadulnak az őrület energiái, s az egész mégis marad feszes és precíz. Mint egy elegáns elmebeteg a cigarettázás közben a Duna parton. Bármelyik pillanatban felszakadhatnak a sebek, elszabadulhat a pokol, amit aztán ismét a csend követ. Kicsit olyan, mintha filmzenéket írnánk nem létező filmekhez. A megjelenített hangulatok, a tempó is nagyon széles skálán változik. Nincs meghatározott stíluskorlát, minden érzelmet / tartalmat igyekeztünk a stilisztikailag legizgalmasabb formába önteni. Tele titokkal, és meglepetéssel. A lemez címe az első ilyen meglepetés. Vérkeringő. A keringő háromnegyedes lüktetés, 3x4 az 12. 12 szám van a lemezen, amit három ciklusban tör meg egy visszatérő motívum. A Vér a címben a szenvedélyesség jelképe. A Vérkeringő a zenekar életében egy nagyon impulzív időszak vége. Azt szeretnénk, ha a dalaink erős érzelmeket váltanának ki. Amikor a szerelem szó elhangzik, akkor legyen gyönyörű és fájdalmas. Legyen valódi.” (forrás)

Ez a szöveg kicsit a zenekar mentalitását is jellemzi: vicces, őrült, előre mutató és semmiképpen sem amatőr. Sőt. A hangszerelés egyszerű, és mégis meglepő. A mollos hangzás az egész CD-n végigvonul. Ez talán az első részben, a „naivitásban” e legkevésbé nyomasztó. Ez a négy szám (igazából inkább három, a negyedik egy átvezetés a következő szerkezeti egységre) még derűsebb, szövegét tekintve is. A második nagyobb egység az „a csalódás és befordulás szakasza” már erőteljesebb, ahogy azt az ő megfogalmazásukban olvashattuk: megtöri a melankóliát a düh, amit elsősorban a több basszuson érezhetünk. A „téboly szakaszára” kiteljesedünk, és némi dühöngés után az érzelmek csitulnak, egészen az utolsó Merengésig (amiből három van, minden szakasz végén, mintegy átvezetőként, illetve szakaszlezáróként), ami feszült, kicsit ijesztő, amire a disszonancia is rásegít, és az elhalkulós-lezárás sem nyugtatja meg az embert. Amiről még szót kell ejteni, az a szöveg. A magyar nyelv szépségeit egyre kevesebben használják ki, vagy mert angolul írnak az internacionalitás hiú ábrándja miatt, vagy mert szimplán gyenge, erőltetett és unalmas az elkészült már az ötlet is. Hála az Égnek, az Elefántot e téren sem kell félteni, habár a CD témája alapvetően a szerelem, nem akarnak hatvanpercnyi unalmas és közhelyes nyáladzást lenyomni a torkunkon, hanem sikerül a párkapcsolatok egy sokkal árnyaltabb és mélyebb szintjét bemutatni.

Gondolom elég egyértelmű a véleményem a zenekarról, én sok reményt fűzök hozzájuk, és bennük látom az utánpótlást. Ennél persze többet hozhatnak, elvégre, ha csak az lenne a céljuk, hogy mások helyébe lépjenek, akkor nem érdemelnének semmilyen figyelmet. Egy ilyen kiforrott és jól megkomponált albummal indítani nem kis teljesítmény, és reméljük, hogy a folytatás még ennél is izgalmasabb lesz!

Írta: Biró Márton