KERET

KERET

Pláza-underground - Az új Gödörben jártam

2012. december 08. - wobe

Forrás: facebook.com/godorklub

Bár a Király utcába költözött új Gödör klub nyítóhétvégéjét kihagytam, a december 7-ei Mary Popkids koncert remek alkalomnak bizonyult arra, hogy megnézzem magamnak a helyet, és hogy lőjjek pár fotót, egyrészt mert egy ismerősöm "meghívott", másrészt pedig mert amúgy is rámtört a fotózhatnék. Volt, ami tetszett, de összességében engem nem vett meg ez az új hely. Meg is mondom, miért...

Mivel a koncert napján koradélután lett biztos, hogy tudok menni, a szokásos e-mailes sajtóakkreditáció kérelem helyett betelefonáltam a szórakozóhely Facebookon megadott számára, és az utolsó pillanat miatt heves elnézések közepette kértem akkreditálásomat fotósként. A hölgy, akivel beszéltem nagyon kedves volt, felírt a listára, és megkért, hogy a képeimet publikálás előtt küldjem el nekik is.

Úgy döntöttem, hogy este 10 körül megyek oda, a Mary Popkids fél 11-re volt kiírva, a fennmaradó fél, egy óra bőven elég lesz arra, hogy még a koncert előtt körülnézzek, felmérjem a terepet. Azt eddig is tudtam, hogy nagyjából hol lesz a hely, de álmaimban sem gondoltam volna, hogy a belülről leginkább egy 10 éves plázára emlékeztető épület kellős közepén, gyakorlatilag egy üzlethelyiségben fog feltámadni budapest egykori legfőbb kulturális központja. Az egész steril, és idegen. A folyosón elszórtan feltűnő színes raklap székek és a bejárat melletti fali kert valamelyest segít a helyzeten, de a gagyi hungarocel álmennyezetet és az üveg-márvány kombót nem feledteti. A bejáratnál egy nagy üvegfallal leválasztott fülkéből lehet jegyet venni. A pénzkiadó nyíláson diktáltam be a nevem, mert különben csak annyit látott volna a másik oldalról a pénztáros, hogy tátogok, mint hal az akváriumban. (haha, Akvárium, értitek…)

Sokadik próbálkozásra sem talált meg a listán, és az illetékest sem tudta felhívni, mert az épületben sehol nincs térerő. Abban állapodtunk meg, hogy visszamegyek egy óra múlva, aztán legrosszabb esetben kifizetem az amúgy nem olyan drága, 800 forintos jegyet. Szerencsére pont volt egy kis dolgom pár utcával arrébb, végül 45 perc múlva értem vissza. A pénztáros srác már messziről kiszúrt, szó nélkül átadta a jegyemet és elnézést kérően biccentett. Kérdeztem, hogy kapok-e valami külön fotós karszalagot, de azt mondta, hogy nincs ilyen.

Amikor beértem, az első gondolatom az volt, mintha a Tündérgyárban lettem volna, csak ez a hely valamivel nagyobb. Az enteriőrt vagy egy építési terület inspirálhatta, vagy szimplán csak félkészen nyitottak meg. A fakó, natúr betonfalak és sivár vasbeton oszlopok által taglalt tér egyik felét a nagyszínpad, közepét a pult, azon túl a másik felének egy részét pedig a kisszínpad foglalja el. A színpad és a pult közötti rész olyannyira szűkös, hogy ha valaki a bejárattól el szeretne jutni a dohányzóig (ez egy maximum 20 méteres táv), annak legalább 5 percen keresztül kell keringőznie a pultnál álldogáló embertömegen keresztül. A 200 forintos ruhatár és az 500 forintos sör egy picit erős egy újonnan megnyílt helytől, bár a Király utcában átlagosnak mondható.

Érkezésemkor még mindig Odett és bandája játszott. Mint kiderült közel egy órás csúszás van a programban, ami aztán másfélre is hízott. Örömmel konstatáltam, hogy valóban van fotós árok, bár egy kicsit furcsálltam, hogy nem fotózik senki, de fotósokat se láttam. Megkérdeztem pár ott dolgozót, hogy hol tudnék egy fotós passzt kérni, de érdemi infót nem kaptam. Végül egy főszervezőnek kinéző hölgy világosított fel, hogy az árokba tulajdonképpen nem lehet bemenni. Amikor visszakérdeztem, hogy honnan kéne fotóznom, azt a választ kaptam, hogy a közönségből.

Tudom, ez így elsőre tényleg nagyon "first world's problem"-nek hangzik, de nem is az zavart elsősorban, hogy nincs kiemelt hely a fotósoknak, vagy hogy nem kaptam plusz egy karszalagot, hanem az, ahogy velem (és gondolom a többi fotóssal, sajtóssal is) bántak. Semmi segítőkészséget nem éreztem, pedig szerintem az újranyitás miatt nagyon szükségük lenne a pozitív hírverésre. Össz-vissz talán egy értékelhető kép született, bár a végére már túl sok kedvem nem is volt fotózni.

Mary Popkids

Lehet, hogy csak a nyitás miatti zűrzavar tehetett erről, viszont a Gödör szervezői nem ma kezdték a szakmát, igazán fel lehetnének készülve ilyen helyzetekre. A másik komoly hiányosság, hogy sehol nincs se térerő, se wifi, még az elvileg kültéri dohányzó helyiségnél se.

Ami tetszik, az a hangosítás és a vizuál, a régi Gödör már-már ikonikus tükrözött vetítése a színpad mögött itt is megvolt, a zene hangereje pont passzolt a hely méretéhez, a hangszerek és az énekek szépen, tisztán szólaltak meg, bár a Mary Popkids alatt Szoni mikrofonja az istenért sem akart működni, ami komoly hangtechnikai baki volt. Szintén tetszik a digitális és nyomtatott újragondolt arculat is, abszolút trendi, meg modern, de azért őrzi a régről megszokott formákat. (bár az Excelben összerakott gagyi itallapra nincs mentség)

Ha egy teljesen új helyről lenne szó, máris más hangvételben írnám ezeket a sorokat. A Gödör szervezői éveken keresztül üzemeltették a város egyik legjelentősebb szórakozóhelyét, ehhez képest olyan amatőr bakikon csúsztak el, amelyet ügyes tervezéssel és egy kicsit több szervezettséggel gond nélkül kiküszöbölhettek volna. Idejük lett volna rá, hiszen eredetileg szeptemberre tervezték a nyitást. Semmiképpen sem mondanám reménytelennek a helyet, de nagyon össze kell szedniük magukat, ha labdába akarnak rúgni az azóta megszokott, bejáratott és (valljuk be) megszeretett Akvárium mellett.

Írta: Kocsis András