KERET

KERET

Lemezkritika: The Ting Tings - Sounds From Nowheresville

2012. február 28. - wobe

Pár hete egy barátom szóvá tette, hogy minden egyes alkalommal, amikor lemezkritikát írok, valamit egészen biztosan lehúzok. Jobb esetben csak szóvá teszem a jelentéktelen hibákat, rosszabb esetben az egész lemezt úgy ahogy van lehúzom (többek között ezért nem írtam Lana Del Rey lemezéről sem, de ez most mindegy). Azonban amikor meghallgattam a legújabb The Ting Tings lemezt, a ‘Sounds From Nowheresville’-t, semmi negatívum nem jutott az eszembe, csak annyi, hogy miért nincs rajta több szám.

A brit indie-pop duó már az előző, 2007-es ‘We Started Nothing’ című lemezükkel is magasra tette a mércét, ám az új anyag magasan túlszárnyalja azt. Igaz, ez várható volt, hiszen a ‘Sounds From Nowheresville’-re sokat kellett várni, mivel több munka volt benne, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Az első tervek szerint a korong 2010-ben jelent volna meg ‘Kunst’ címmel, azonban Katie White-éknak nem tetszett a hangzás, ezért visszatértek a stúdióba, a tízből hat számot úgy ahogy van kidobtak és a megmaradt dalokat is teljesen újragondolták. Később Spanyolországba utaztak, hogy új inspirációt nyerjenek, később aztán ott született meg többek között a lemez a banda a világ egyik legjobb száma, a ‘Soul Killing’ is.

Bár a közönség nagyobbik részének nagyon tetszett, a ‘Hands’ végül nem került rá a végleges tracklistre, azonban slágerekből így sincs hiány. A már klippes ‘Hang It Up’ mellett a ‘Hit Me Down Sonny’ is egy rendkívül erős és rádióbarát dal, de én még a ‘Day To Day’-t is el tudom képzelni kislemezként. Kevésbé slágeres, ám nagyon fülbemászó és pörgős dal a ‘Guggenheim’ vagy a ‘Give It Back’, ráadásul még a lassabb számok is hibátlanok, mint a ‘Help’ vagy az ‘In Your Life’.

A banda tavaly indított egy projektet “Show Us Yours” néven, melyre fiatal grafikusok és egyéb képzőművészek munkáit várták. Milan Abad csontvázas illusztrációja olyannyira elnyerte a banda tetszését, hogy abból készült a lemezborító, de a CD belsejében található még pár hasonló, a rajongók által tervezett grafika is.

Összességében úgy gondolom, hogy megérte ennyit várni, mert a ‘Sounds From Nowheresville’ a banda eddigi legjobb munkája. Ez a lemez olyan, akár egy fantasztikus “európai zene utazás”, melyben ez eddig megszokott indie-pop hangzás melett new wave, ska, szintipop és még ezer más elem keveredik a 10 teljesen különböző számban, ami végül a banda jellegzetes, egyedi és újszerű stílusa miatt válik egységessé. Akinek tetszett a ‘We Started Nothing’, vagy szereti a britpoppot, annak nem hiányozhat a zenetárából.

Írta: Kocsis András