KERET

KERET

KERET

Miért az A38 lett a világ legjobb klubja?

2012. október 25. - wobe

Feierwerk_Gebaeude_Boxteaser_10.jpeg

Owl City, Matthew Koma-val kiegészült európai turnéjának a magyarországhoz legközelebb eső állomása Münchenbe volt meghírdetve. Egy barátommal fogtuk magunkat, lestoppoltunk egészen a szórakozóhelyig, és bár a két koncert nagyon jó volt, a helyszín elég csúnyán leszerepelt a szememben. Az utazásunk részleteit megtaláljátok a saját blogomban, a müncheni Feierwerk szórakozóhely végzetes hibáit pedig a tovább után.

Ahogy a hely neve is mutatja, egy régi tűzoltósági épületet alakítottak át kultúrális központtá, van ott rádió, bár, koncertterem, galéria és még egy skatepark is. Ez így elég jól hangzik, sőt, amennyire sikerült rágugliznom, ez a német város egyik legjelentősebb kulturális központja. Délután 5 körül értünk oda, a koncert fél nyolcra volt meghirdetve, a kapunyitást pedig 18.30-ra ígérték. Mivel a koncertterem melletti bár sem nyitott ki fél hétig, ezért elmentünk kajálni, majd mire visszaértünk, egy egész kis tömeg állt az ajtó előtt. Kiderült, hogy a kapunyitás nem egyszerűen a koncertteremre, hanem az egész létesítményre vonatkozik, ezért jobb híjján az utcán kellett várakoznunk. Miután beengedtek minket, és kiperkáltuk a 22 eurós koncertjegyet, kaptunk egy pecsétet a kezünkre, ami nekem az első kézmosás után le is kopott. Itt finoman megjegyezném, hogy itthon még a legputribb pár száz forintos belépőjegy mellé is karszalagot adnak, nem hiszem, hogy a több, mint 6000 forintos belépőből nem telt volna rá. 

A beengedés olyan volt, mint itthon: egy nagy, bunkó, két ajtós szekrény átvizsgálta a táskánkat, majd közölte, hogy nem vihetem be a fényképezőgépemet, mert túl nagy. Én ennél a pontnál kezdtem el reklamálni, és odahívattam egy szervezőt. Azt mondta, hogy csak kompakt géppel, vagy fotós passzal lehet bent fotózni. Erre mondtam, hogy akkor kérek egy passzt, de természetesen nem kaptam, mert előre írnom kellett volna egy e-mailt. Ismét megjegyezném, hogy írtam nekik korábban, nem is egyszer, ráadásul minden lehetséges fórumon, de se a telefont nem vették fel, se a facebookon nem reagáltak, és persze a leveleimre se válaszoltak. Amikor ezt a szemére vetettem, pár másodpercig habozott, majd annyit mondott, hogy vagy lerakom a gépemet a ruhatárban, vagy nem mehetek be. Erről nagyon szerettem volna a twitteren duzzogni, de a Feierwerknek (mint ahogy Münchenben kb. semminek) nem volt wi-fi hotspotja. 

Miután kénytelenek voltunk kifizetni a másfél eurós egyszeri ruhatár díjat, eldöntöttem, hogy "ennek örömére" betámadom a piapultot. Nézelődtem jobbra, meg balra, de sehol nem találtam semmit, aztán kb. 2 perc után kiszúrtam egy "lyukat" a falban, ami a backstage-be nyílt, és ahol árultak kólát, meg össz-vissz két féle sört. Utóbbiból az egyik kb. 900 forintba került, a másik pedig valamivel több, mint egy ezresbe, plusz ki kellett még fizetni az egy eurós pohár betétdíjat is. Közben odaintegettem Matthew Koma-nak, mert, mint ahogy említettem, a "bárpult" egybe volt nyitva a backstage-ben készülődő zenészekkel. De nem ez jelenthette számukra a legnagyobb problémát, hanem az, hogy a koncertterem elrendezése olyan szinten idétlenül volt megcsinálva, hogy a fellépőknek a bár melletti WC feliratú ajtón kellett kijönniük, és a közönségen átverekedve kellett eljutniuk a bejárat melletti, szalagkorláttal leválasztott részbe, ahonnan fel lehetett jutni a színpadra.

e24bb7161bd711e29ed512313804f9dc_7.jpeg

A hangosítással nem volt gond, a fények is jók voltak, bár sok értelme nem volt, mivel látszólag a németek nem tudnak bulizni. Az Owl City koncert végére már egy picit talán feloldódott a hangulat, de az első másfél órában csak álltak, mint egy darab fa, esetleg a bátrabbak egy picit billegették a fejüket. Miután véget értek a koncertek, egyből kitereltek minket az utácra, mondván, hogy ennyi, kész, vége, mehetünk haza.

Ekkor jutott eszembe, hogy két nappal korábban milyen jó volt otthon, az A38 hajón bulizni. Ők még a Billy Tallent koncertért sem kérnek el 22 eurót, ellenben a vendégek még az 500 forintos belépő mellé is kapnak karszalagot. Bárki fotózhat, aki akar, és bár a pia hazai viszonylatban ott sem számít olcsónak (igaz, még mindig fele annyi a sör, mint a Feierwerkben), de akkora a választék, hogy egy óriási molinóra is alig fér ki a három jól felszerelt pult teljes itallapja. A hangosítás felülmúlhatatlan, a backstageben a zenészek kényelmesen és zavar nélkül készülődhetnek, a koncertek után pedig folytatódik a buli kifulladásig. 

Ha a világ összes klubja olyan, mint a Feierwerk, akkor már értem, hogy miért az A38 nyerte meg a világ legjobb bárja címet a Lonely Planet-től, és örülök, hogy budapesten élhetek.

Írta: Kocsis András

süti beállítások módosítása